Blog

A progeszteron nevű csoda

A sárgatestormon vagy progeszteron a modern orvostudomány által ismert legrégebbi hormon. A természetben legalább olyan régóta létezik, mint a dió, és az több mint 500 millió éves. Az emberek 1929-ben fedezték fel, jelenlegi nevét 1935-ben kapta. Fontosságáról tanúskodik az is, hogy négy Nobel-díjat osztottak ki a vele kapcsolatos felfedezésekért.

A progeszteronreceptorokat aktiváló anyagokat progesztogéneknek nevezzük (de progesztagéneknek vagy gesztagéneknek is). Ezeket progeszteronra és progesztinekre osztjuk. A természetes progeszteron (más néven P4) olyan, amely szerkezetében és hatásában megegyezik a petefészkek által termelt hormonnal. A progesztinek ezzel szemben szintetikus anyagok, amelyeknek más hatása van mint a P4, például az ellenkezője. Mivel a progesztogének nem csak a progeszteronhoz kötődnek, hanem számos más receptorhoz is, szerkezetükben már egészen kis változások is jelentős változásokhoz vezethetnek. Ez kezdetben nagy zűrzavarhoz vezetett ami a  progeszteronnal és progesztinnel való kezelés hatásait és biztonságosságát illeti. 

A P4-et először 1941-ben készítették elő a kínai burgonyanövény-yam izolálásával, amelyből a mai napig természetes progeszteron készül. Az eredeti progeszteront injekciós adagolásra fejlesztették ki, olajos oldatban ami számos mellékhatással járt. Orális adagolása nem volt megfelelő, mivel jelentősen csökkentette a hatékonyságát.

Progeszteron az asszisztált reprodukcióban

A progeszteron pótolhatatlan szerepet játszik az úgynevezett luteális fázisban, amely a (tüszőrepedés) ovuláció után kezdődik és röviddel a menstruáció előtt ér véget. Miután a petesejt leválik a tüszőből, sárgatestté alakul (corpus luteum). Ez egy ideiglenes endokrin szerv, amely progeszteront és néhány más hormont és tápanyagot termel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a méhet felkészítsék az embrió befogadására és korai fejlődésére. Hiánya a megtermékenyített petesejt beágyazásképtelenségével és vetélésével jár. 

Luteális fázis defektus (LPD) gyakori jelenség az asszisztált reproduktív központokban. Az IVF kezeléssel járó ciklusok után a progeszteron támogatása elengedhetetlen, mert a normál CL működése károsodott. Az LPD-t azonban az endometrium abnormális reakciója az adott progeszteronszintre is okozhatja. Ezt az állapotot endometriális progeszteron-rezisztenciának nevezik, és gyakran megfigyelhető endometriózisban és policisztás petefészek-szindrómában szenvedő betegeknél, egyébként néha az egészséges betegeknél is előfordul. 

Hogyan juttassuk el a progeszteront oda, ahol szükséges

Az úgynevezett  luteális támogatás kétféleképpen lehetséges – a progeszteron CL-ből történő termelésének támogatása vagy a progeszteron kívülről történő beadása. Adható tabletta, injekció, hüvelyi vagy végbélkúp formájában, mivel az adagolás módja is befolyásolja a hatásokat és elviselhetőséget. Forradalmi lépés a természetes progeszteron (P4) beadásának lehetőségeiben az olajban történő mikronizálás. Ez egy gyógyszermódosítás, amelyben kis P4 kristályokat adnak a hosszú szénláncú zsírsavakhoz, így növelve a rendelkezésre álló gyógyszerfelületet a gyomorban való áthaladás során, növelve a vízben való oldódás sebességét és a bélből való felszívódást. Ez a forma különösen alkalmas tabletták és kúpok esetében. 

A hüvelyi alkalmazás előnyei elsősorban a magas szintek elérése a célszövetben – méhben és endometriumban –  miközben a vérszint viszonylag alacsony marad. A vizsgálatok kedvező eredményei alapján  ez a luteális támogatási módszer az asszisztált reprodukciós kezelésben kedveltté vált, amikor Európában a centrumok akár 80%-a alkalmazza. Az injekciós forma előnye a hatóanyag gyakorlatilag azonnali biohasznosulása és a P4 egyéb szervekre és a női szervezetre gyakorolt ​​jótékony hatása (nyugtató, relaxáló vagy immunmoduláló hatás). 

A maximális napi adagok, valamint a luteális támogatás optimális hossza mindig a  kutatás tárgya, de az eredmények azt jelzik, hogy a protokoll típusától és a kapcsolódó betegségektől függően minden betegnek egyéni kezelésre van szükség. Az asszisztált reprodukciós ciklusokban különféle helyzetekkel találkozunk a nulla termeléstől a csökkentett progeszteronrezisztenciáig. Ez utóbbi szituáció egyben igazi diagnosztikai dió is, hiszen ma nincs olyan vizsgálat, amely ezt a diagnózist megerősítené vagy cáfolná. Fő tünete az implantátum rendellenessége – ennek azonban többféle oka lehet.

Az azonban tény, hogy a progeszteron nagyon fontos szerepet játszik a nők reproduktív egészségében, hiánya esetében pedig a beadása lehet a kulcsfontosságú tényező, amely elősegíti a  baba világra hozatalát. Lehetővé teszi, hogy orvosaink megküzdjenek azért, hogy az emrió  beágyazódhasson és  9 hónap után szülei nagy örömére válhasson.

Ez a cikk együttműködve IVF Doktorunkkal MUDr. Viera Belusákova-val jött létre. 

COVID-19 INFO